Talalla

“Éppen hazafelé tartottunk, amikor megálltunk egy kis pihenőre. A mesésen zöld bokrok között felmásztunk a napsütötte kis félsziget dombocskájának a tetejére. A látvány, ami a dombtetőn elénk tárult, maga volt a földi Paradicsom. Amerre a szem ellát, mindenütt a végtelen óceán. A félsziget mindkét oldalán homokos kis öböl, és a hullámokkal fodrozott víz gyönyörűen tündöklő kék színét a növények és pálmafák színpompás zöldje ölelte körül. Annyira magával ragadott minket a látvány, hogy úgy döntöttünk, ott maradunk egy éjszakára, merthogy a dombtetőn volt egy kis szálloda is.” Ilyeneket általában regényekben, nagy utazók leírásában olvas az ember, és úgy gondolja, hogy ilyen nem létezik, és ha netán létezne, vele úgysem történne meg. Jelentem:

Létezik. Megtörtént. Velünk (is).

Nem szeretném egekig magasztalni a geocaching játékot, de gyakorlatilag 100%-ig biztos vagyok benne, hogy ha nem lenne a játék, ill. mi nem vennénk benne részt, akkor életünknek ez a csodás élménye nem adatott volna meg. Mert egyébként ezen a gyönyörű helyen is van láda (ehelyütt is külön köszönet a rejtőnek 🙂), de ha valaki nem célirányosan megy, akkor nehezen találja meg a helyet.
Amúgy nem hiszek a véletlenekben, így biztosan nem véletlen, hogy pár hónapja belekezdtünk a játékba, és az sem, hogy a ládát elsőre nem találtuk meg. Ez volt a valódi oka, hogy ott időztünk egy kicsit, hátha második nekifutásra meglesz a rejtés. 😃 A pihenőnk alatt egyszer csak megjelent a szálloda tulajdonosának öccse, Larihu, aki hihetetlenül kedves volt, és a páratlan vendégszeretet – a paradicsomi látvány mellett – szintén marasztalta a szívünket. 😍 Szóval nincsenek véletlenek, ennek így kellett alakulnia. Nekünk ezt látni kellett:

Videók is készültek (a medencénél és a naplementénél):

https://youtu.be/tJbv4tAXNXw