Az alábbi néhány sort még Srí Lankán fogalmaztam meg, de mindenképp itthonra tartogattam.
Fél év kint töltött idő elég ahhoz, hogy az ember beleszeressen az ottani életbe, a környezetbe, az emberek közvetlenségébe. A nyugalomba, a szabad életbe. Talán nem meglepő, hogy gyakran összehasonlítottuk az itthoni “hétköznapi” és az ottani, magunknak kialakított “szabad” élet előnyeit és hátrányait. És bizony hamar rájöttünk, hogy mi miatt olyan könnyű beleszeretni abba a más világba. Álljon itt első körben néhány gondolat, hogy mi az, ami hiányzott és mi az, ami nem hiányzott itthonról, Magyarországról. (Érdekes, hogy melyik van többségben.)
Mi az, ami hiányzott itthonról:
a nyuszikáink
a lakásunk
egy jó kávé
a tejhabosító
Mi az, ami NEM hiányzott itthonról:
a gyűlöletkeltés
a politika és velejárói
a “migránsozás”
a negatív gondolkodás
a pesszimizmus
a rosszindulat
az irigykedés
az elégedetlenség
az elvárások
a stressz
a türelmetlenség (másoké, és a sajátunk sem)
a hideg
Természetesen megfogalmazódott bennünk az is, hogy mi az, ami Srí Lankáról fog hiányozni az itthoni életünkben. Ezt egy külön bejegyzésben osztom meg.
U.i.: Mondanám, hogy a bejegyzéshez választott tavaszi, rózsaszín virágok is hiányoztak Srí Lankán, csakhogy a legnagyobb meglepetésünkre Nuwara Eliyaban találtunk hasonló, rózsaszínű, virágzó fát.