A Jaffna-félsziget nyugati részét kisebb-nagyobb szigetek veszik körbe. Ezek egy részére át lehet jutni autóval vagy busszal, egy részüket viszont csak komppal lehet megközelíteni. Már ha azt a kis ladikot, ami ott jár, kompnak lehet nevezni. Mondtam is az Ákosnak, hogy ne nevezze “lélekvesztőnek” az egyébként valóban lélekvesztőket, mert még a végén rossz érzés alakul ki bennem. Majd ha visszaértünk vele, akkor már hívhatja annak, aminek akarja.
Mindenesetre az odaúton igyekeztünk utolsónak beszállni, hogy a “komp” belsejében a kijáratnál kapjunk helyet, visszafelé pedig egyenesen kívülre , a hajó végébe ültettek minket. Nem bántuk! Így legalább volt levegő és kilátás. Kell ennél több?
Reggeli nyugalom
Néhány szigetre közúton is el lehet jutni
Érdekes vidék
… egy-egy szál pálmával 🙂
Azért az életnek is vannak jelei
Sőt! 😃 Ő valahonnan jön.
Persze a hindu templomok itt sem maradhatnak el
Kurikattuwan 19 km. Jah, két szigettel arrébb 😂
Akkor nézzük, hol is vagyunk! 😯 Hopp, ezt nem fogjuk megtudni! 🤓
A szokásos buszozós pillanatkép
Sok helyen itt is megállt az élet a cunami után
… és a természet vette át a hatalmat
Fakazetta, bicikli 🚲
Pinkben is 😂
Életkép
Ez a kicsi lány a buszon utazott velünk. Hindu, muszlim, keresztény: a Milot mindegyikük szereti 🙂
Akkor innen komppal tovább
Ilyen ‘komppal’ 😂
Motort is szállítanak rajta, szóval komp! 🙂
A kislány a buszról
Feketén-fehéren kisgyermekek 😍
Kicsi láb
Az odaúton a komp belsejében utaztunk
Visszafelé már a komp hátulján
Ráértünk fotózgatni 😃
A fiúkat is
4Ocean
Türkiz komp – nem mai darab
A ‘kapitány’ ezzel a madzaggal szabályozta a sebességet. Komolyan!
Csónakok a partok mellett – itt csak ezzel lehet közlekedni
Táj
A szigeteken is van iskola, természetesen
Nagy ház, kis kerítés
Nekik ez a ‘stadion’. Minden relatív! 💛
És minden úgy dől el, hogy hova szület(t)ünk.
Valószínűleg az ő életüket sem a nagy szavak, a nagy döntések határozzák meg!
