Két éve, mikor Srí Lankán voltunk, a programjaink között szerepelt a bálnales. Emlékszem, hajnalban kellett kelni, hogy Mirissaig elautózzunk, mert reggel 6-kor onnan indult a program. Egy nagy hajón kihajóztunk az óceánra, néztük a nagy semmit, és ezzel eltöltöttünk egy egész délelőttöt. Minden bajom volt, hogy ezalatt inkább feküdhetnénk a parton, napozhatnánk, ihatnánk egy finom juicet, fürödhetnénk a meleg óceánban. Ehelyett a vízen hánykolódunk a nagy semmiért.
Most (értsd a “nyári” hónapokban) Trincomaleeban van a “bálnaszezon”, és megbeszéltük, adunk egy újabb esélyt a bálnáknak, hogy megnézhessenek minket, amint éppen rájuk várunk.
Mivel visszatérésünket már korábban terveztük, így volt időm ráhangolódni az eseményre (korai kelés, hánykolódás a vízen), és emiatt kellemesebb élmény is volt számomra az egész. Az Ákos persze a nyolcszázadik delfin után már kezdett türelmetlen lenni, hogy most már végre jöhetne a bálna, de én egészen jól bírtam a kis kalandot: bálna hiányában inkább elmerültem a hajnali fények csodálatában.
“Trincomalee – Bálnales” bejegyzéshez egy hozzászólás